Ha megszívatnánk...

...a velünk szemben vélhetően túlzott bírsággal, adabszurdum lenéző, negatív magatartással fellépő felügyelőt, akkor próbáljunk meg a tetthelyről úgy odébb menni a járművel, hogy ezzel a cselekménnyel a közlekedés rendjét nem borítjuk fel, nem okozunk balesetveszélyes helyzetet, nem veszélyeztetünk emberéletet, más személy testi épségét.

Én pl. a vasútállomás előtti szakasz (30 perc várakozási idő, ha a szélvédő mögött jól láthatóan elhelyeztünk egy játékórát, melyen beállítottuk a várakozás megkezdésének időpontját) végén parkoltam, onnét mentem odébb 10 métert -miután az eljárásban több hibát vétett-. A felügyelő a csekkírás közben át akart esni a járdáról az autóm elé, de ezt az oszlopnak támasztott kerékpár megakadályozta, így csak annyit tudott tenni, hogy az autóm elejére rácsapott a csekkfüzettel együtt, majd kiabált mindenféle átkot és szitkot.
Nos, vagy elfogadjuk hogy rendőrt hívjon, vagy mi hívunk rendőrt. Mindenképpen jegyzőkönyvbe kell mondani, hogy vélhetően öngyilkossági szándékkal akart az autó elé ugrani. Indokolás képpen lehet hivatkozni az ezt megelőzően tanusított viselkedésére -zavart, téblábol, beszél hülyeségeket pl-, valamint esetemben ugye ő a járdán tartózkodott, nem az úttesten, pláne nem az autóm előtt.
Egyébként a verbális adok-kapok úgy zárult, hogy sokadjára megfenyegetett azzal, hogy rendőrt hív. Közöltem vele nyíltan és egyenesen, hogy hívjon rendőrt, én pedig a rendőr előtt verem szájba, hogy legyen indoka is feljelentést tenni ellenem.
Apropó, amiket és ahogyan mondott, azt szerintem nem oktatják, illetve sem a tevékenységét szabályozó törvényben, sem pedig a BM rendeletben -mely ugyancsak a tevékenységének egy részét szabályozza- nem találtam.

ki kell várni, ha tetszik provokálni azt, hogy hibázzon, de mindezt csak úgy, hogy kétlábon járó kresz gyűjtemények vagyunk, ellenkező esetben hamar vége szakad a beszélgetésnek.
Fontos, hogy irányítsuk mi a kommunikációt, próbáljunk fogást találni a felügyelőn, az intézkedésen, az eljárásban és a legfontosabb, hogy az ő szakmai felkészültségében! (lásd szerinte a kerékpár nem jármű, a zöld területre pedig gépjárművel nem állunk fel)

Ha a leírtak része vagy egésze megvalósul, ragaszkodni kell a felfüggesztéséhez, ha megvalósul a jármű elé ugrás vagy ennek kísérlete, akkor a vélhető öngyilkossági szándékhoz is, így nagy eséllyel mentőt hívnak hozzá, akik majd ellátják szellemi állapotát.

Összefoglaló jelleggel annyit javaslok, amennyiben a bírság nem haladja meg az ötezer Ft-ot, hagyjuk végezni a dolgát. Ellenkező esetben válasszuk a feljelentés lehetőséget, ugyanis a rendőrhatóság által lefolytatott eljárás három féle módon végződhet:
1. helyben hagyja a felügyelő által kiszabni kívánt bírság összegét -nem jellemző-
2. csökkenti -esetenként nem is akármennyivel- a felügyelő által kiszabni kívánt bírságot -ez a jellemző-
3. ritkább esetben magasabb összegű a büntetés

Én hogy jöttem ki belőle?
Hála az égnek annyi hibát vétett az egész eljárásban, hogy ezt mind felhasználtam ellene, az utána készített közel 400 db fotóval együtt. Nekem kinézett 150.000 Ft bírság, mert közlekedési szabályok kisebb fokú megszegése, valamint a legsúlyosabb, hogy igazolás megtagadása.
A rendőrhatóság az eljárás lefolytatása közben tájékoztatott, hogy mivel a felügyelő az intézkedést részben szabálytalanul kezdte meg -nem villantott szolgálati igazolványt- illetve több hibát vétett -kioktató lenéző stílus, helytelen magatartás-, így a felügyelő által kiszabni kívánt 10.000 Ft bírság, illetve a feljelentés kapcsán nekem kinéző 150.000 Ft helyett -némi utólagos ráhatással ugyan, de- 5.000 Ft-ból úsztam meg a kalandot.
Természetesen ha bíróság elé viszem az ügyet -mert a lehetőség a feljelentés után adott- akkor viszont nincs bírság, mert ezek a jóképességűek folyamatosan veszítik el a pereket az állampolgárokkal szemben.
Nekem ennyi időm nincs, nem is volt akkor sem. A leckét viszont meg kellett adni nekik, ami sikerült is.